Megint nyűgös hetem volt, az okokat inkább elfelejteném, hazafelé már azon agyaltam, hogy mit kellene este bontani, hogy újra egyensúlyba kerüljön a világ. Törtem a fejemet rendesen, de leginkább olyan borok jutottak eszembe, amik gyakori vendégek nálam (ezek jó eséllyel Szekszárdról valók), de valami mást kerestem. Na ekkor jött a képbe Légli Géza! Tavaly egy hasonlóan szürke estét varázsolt újra színessé, ráadásul a borai szinte szekszárdiasan gömbölyödnek, kedvességük mellett igazi egyéniségek. Számomra a legfontosabb a Légli Gézával kapcsolatban, hogy sokkal inkább a termőterületet és a természet(esség) szeretném megmutatni, mint a borászkodást. A tavalyi bejegyzésben megtalálhatók a pincéhez kapcsolódó fontosabb linkek, érdemes újra átnézni, jó látni az első évjárattól kezdődő tudatos és alapos munkát! Ezúttal az idei év egyik újdonsága, a Birtokfehér került sorra, amit chardonnay, sauvignon blanc és rajnai rizling alkot. A pince fehérboros kínálatának alapja ez a házasítás, ahol a testet a chardonnay adja, míg a rajnai és a savblanc a savaival és aromáival színezi a végeredményt.
És ez a végeredmény nekem most nagyon tetszik: illatában ugyan kicsit visszafogott, lassan adja magát, kisvártatva mezei virágokat és kis fehérhúsú őszibarackot sejtek a felvillanó fülledtség mellett. A korty azonban több, mint meggyőző: sima, kerek, a test pont akkora, amit már tésztákon kívül mások mellé kínálnék, de mégsem akkora, hogy magában esetleg sok lenne. A savai repítik a gyümölcsöket, a Dél-Balatonra jellemző meleg bor ez, nagyon sok kedvességgel. Pont olyan fajta, amiből tart az ember a pincében egy kartonnal és nyugodtan bontja fel egy baráti vacsorához, de úgy képzelem nyári fröccsözéshez sem lehet rossz. Hat pont a jutalma, feljebb azért nem jut, mert Géza dűlős fehérjeinek is kell a hely egy lépcsővel magasabban. Nem ragozom tovább, nagyon jó bor, nagyon jó áron, tessék megkóstolni!
