Nagy-Sagmeister Kányás Furmint 2011

Úgy látszik nem csak futó szerelem az, ami a furminttal van, legszívesebben még most is azt bontok, a meglepetéseket is szeretem, ezért időnként nem csak Tokajból. Az Alföld ugye már megvolt Köpcös jóvoltából, a Mecsek is jól teljesített, hála Szabó Zolinak, ezúttal pedig egy szerémségi akadt horogra. A Sagmeister név eddig egészen máshonnan volt ismerős, Stefan Sagmesiter az egyik legizgalmasabb grafikus szerintem, évek óta figyelem a munkáit és pislogok időnként jó nagyokat.
Ehhez képest a Nagy-Sagmeister Borászatról szinte semmit nem találtam a weben, a címkéjük sem túl informatív, nem jutok így előrébb. A palack mellé kapott kevés infóból csak annyit sikerült kibogoznom, hogy Nyárádról, a Kányás dűlőből származik a szőlő, ami egész friss telepítés, ha jól sejtem szűztermés lehetett a 2011-es. Spontán erjedt, fahordóban és ott is érlelték még további 10 hónapig.
Fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, de az illata már elsőre is ígéretes volt: fehérhúsú gyümölcsök, édes-virágos felhanggal, körte, birs, nagyon érettek. Lehelletnyi oxidáltság, kis dióval, majd édesfűszerek, fahéj és szegfűszeg. Izgalmas, buja, csöppet sem visszafogott!
A korty közepesnél nagyobb, a sav nem virgonc, de azért tartja a testet. Aromákban nagyon hasonló az illathoz, a finom oxidáltság itt is megjelenik, mellette rengeteg gyümölcs, főleg barack és birs, érettek, húsosak. A fűszerek a korty közepétől erősödnek és maradnak is végig, az alkohol ugyan érezhető, de nem bántó, 11-ből ez sokszor előfordul. Meglepetést okozott a bor, valahol félúton a filigrán és a vastagabb furmintok között, de olyan szép gyümölcsösséggel és fűszerekkel, hogy nem sajnálom tőle a 6 pontot. Irány Szerbia?