Az van, hogy manapság én a tokaji szárazborokban (na jó, édesekben is) találom meg azt az izgalmat, amiért érdemes egy-egy újabb bor után szinte megszállottan kutatni. Ebben biztos az is komoly szerepet játszik, hogy mára a furmint egyértelműen a kedvenc fajtámmá nőtte ki magát, ráadásul a hárs is ott lohol a nyomában a rajnaival együtt. Tehát a borvidék két fő fajtáját nagyon szeretem, jöhet a következő, a változatosság. A talajadottságok miatt szinte minden nagyobb dűlőből is készíthenének a borászok különböző borokat, szerencsére egyre többen faggatják a területeiket, így lassanként felismerhetővé, megismerhetővé válnak a dűlők.

Ezért is érintett egy kicsit rosszul, amikor kézhez kaptam a Bortársaság Tokaji füzetkéjét. Példaértékű kiadvány, grafikusként teljes mértékben elégedett voltam, a borrajongó-borfogyasztó énem viszont kissé csalódott. Épp itt volt az ideje, hogy a legnagyobb borkereskedő is komolyabban vegye a talán legfontosabb borvidékünket, ráadásul kifogástalan portfóliót alakítottak ki, jó érzékkel vegyítve a befutott, nagyobb pincéket, a kisebb, újhullámosakkal. Komolyan mondom, hogy nem igazán találok fogást a kínálatukon, egyetlen bajom van csak, az viszont komoly, a borok árai.
Félre ne értse senki, ezek a borok érnek ennyit, ha a világ hasonlóan komoly és összetett fehérborait vizsgáljuk. Egy pillanatig sem vitatom a borászok rengeteg befektetett energiáját és a tehetségét, csak azt érzem, hogy egy átlagos anyagi háttérú borbarátnak nem lesz esélye megismerni ezeket a borokat. És ez nagyon nagy kár, mert rengeteg izgalom és szépség van a palackokba zárva, de 3000 forint feletti induló árakkal kevés az esély arra, hogy sok pohárba jussanak el és vigyék tovább Tokaj jó hírét.
Hogy mindezeket alátámasszam, Szilágyi Laci 2011-es furmint battonage-át bontottam ki. Ez a bor évek óta stabilan hozza a formáját, klasszikus birtokbor, ráadásul eddig 2500 alatt is el lehetett csípni. A Gizella Pince is a kedvenceim közé tartozik, egyenes borok, megfontolt építkezés, közvetlen kommunikáció. Tavasszal jártunk náluk, nagyon élveztük, hogy az éppen kialakítás alatt álló szil-völgyi terület még szinte érintetlen teraszain kóstolhattunk. Ez a bor nagyrészt a Kastély dűlő termése, egészfürtös préselés, irányított erjesztés és heti finomseprő kevergetés után nyerte el mostani formáját.
Kitöltés után azonnal egész intenzív almás-virágos illattal köszönt be a bor, emellett a hordós érlelés jegyei, pörkölési aromás árnyalják az illatot, engem pillanatok alatt levett a lábamról, kompakt és izgalmas, kortyra csábít! Remek savak, komoly ásványosság és rengeteg érett, lédús gyümölcs a kortyban, a hordó nagyon visszafogott, tetszik! Bár ebben a pillanatban is nagyon kedvemre való, ráadásul kvázi alapborról van szó, mégis olyan érzésem van, hogy érdemes lenne egy-két év érlelés után újra megnézni, mert még van tér a fejlődésre. Simán hozza a hatpontos szintet, ezzel aláhúzva, hogy bizony megéri az árát, őszintén kívánom, hogy nagyon sok pohárba jusson el!