Lantos kadarka 2011
Fene sem érti, hogy van ez mostanában, a legnagyobb hőségben is kívánom a vörösbort. Az elmúlt hetekben fogyott persze sok siller, cserszegi, meg mindenféle habzó és gyöngyöző is, de valahogy azoknál nem éreztem a késztetést, hogy írjak is róluk. Pedig nem voltak rosszak, a Benedek cserszegi vagy a Ráspi siller például kimondottan jó borok, most mégis újra egy vörösbor kerül terítékre, ráadásul megint alföldi…

Lantosék pár éve kerültek be látóterembe, lelkes szegedi és szentesi kereskedőiknek köszönhetően, legtöbb borukhoz volt már szerencsém, a friss kadarka eddig kimaradt, úgy gondoltam, hogy esti teraszozáshoz pont jó lesz. És nem is tévedtem!
Illata igen vonzó, a cseresznye és ringló mellett rengeteg fűszer, jobbára ezek viszik a prímet, fahéj, szegfűszeg, mindezt imponáló könnyedséggel. A könnyedség a kortyra is áll, nem komoly a teste, de nem is várom el a fajtától. Remek savak, nagyon élő, lendületes bor. A gyümölcsök mintha egy fokkal kevésbé lennének érettek, mint illatban, de ez nem zavaró, egyedül a közepétől felbukkanó gyógyszeres kesernye zavarja meg az idillt. Cseresség csak színezi az összképet, nem jelentős és a lecsengés sem maratoni hosszúságú. Mindent összevetve remekül mulattunk, egy igazán kedves, gyümölcsös kadarka ez, a fajta szépségéből sokat mutat, sajnos pont a finesz hiányzik, így marad a nagyon korrekt, jól iható gyümölcsbomba kategóriában, ami egy alföldi bortól nagyon nem kevés, olyan négyötöd.

A címben szereplő zenei utalásért elnézést, miután Albert Gazda írt a Jethro Tull jól sikerült koncertjéről, egyszerűen nem tudtam kihagyni, még akkor sem, ha nevekkel bizony nem viccelődünk...
A fotót pedig a pincészet facebook oldalán találtam.