Tavaly az év legjobb rendezvényének választottam magamban a Furmint Február nagy kóstolóját, bár tény, hogy akkor a kóstoló végére nagyon elfáradtam. Szerencsére ez csöppet sem befolyásolta a furminttal való kapcsolatom, ami az elmúlt egy évben még mélyebb lett, mára egész komoly viszonyról van szó, rendszeresen találkozunk, sokszor meglep és alig okoz csalódást.
Nem kérdés, hogy izgatottan vártam a nagy Furmint Február kóstolót a Vajdahunyadvárban, Gombóc Artúr érzés kerített hatalmába, hiszen én szeretem a reduktív, hordós érlelésű, vékony, vastag, ásványos, izgalmas, körtés, virágos, almás furmintot és a lehetőség megvolt, hogy mindet megkóstoljam. Természetesen nem sikerült mindet kipipálni, de emiatt egy csöppet sem maradt hiányérzetem, nagyon szép borokat találtam és sok érdekes emberrel beszélgettem. Nagyon tetszett, hogy több olyan borásszal is találkoztam, aki nem furmintos vidéken alkot, érdekes lenne újabb és újabb területekről is furmintot kóstolni. A jegyzeteim a sok társalgásnak köszönhetően meglehetősen szellősek, de nem is törekszem arra, hogy pontos leírásokat adjak közre, inkább csak a benyomásaimat azokról a tételekről, amik igazán tetszettek.

Az első aha-élményt Balassa István 2009-es Mézes-Mály furmintja okozta, a végére kiderült, a nap bora lett, mély illat, komoly szerkezet, rengeteg gyümölcs, nagyon szép utóíz, később még egyszer vissza kellett kóstolnom. Mondhatnánk a papírforma érvényesült, ez volt a kóstoló legdrágább bora a maga 9779 forintos árával. Ha tehetném, bevásárolnék belőle…
A Gizella 2009-es Szil-völgyét csak a felsorolás miatt említem, a kóstolón volt utolsó fellépése, a pincétől ezzel el is fogyott. Most sem okozott csalódást, nagyon szép palackérettség kezd megjelenni, szépen egészíti ki a sok gyümölcsöt.
Lenkey Géza megint új utat választott, ezúttal nem a dűlők termését vizsgálta, 2009-ben dűlőnként és fajtánként szüretelt, majd a legszebb hordókat házasította. Így született egy 10 hordó és egy 7 hordó nevű bora, előbbi Gézától meglepően kerek és kedves, utóbbi már helyre rak, szikár szerkezet, nagyon szép savakkal, megfelelő gyümölcsösséggel. Komoly bor, a 2007-es Korposd méltó utóda!
A Szent Tamásnak sikerült 2010-ből is szép bort készíteni, nekem azért a 2009-es jobban tetszett, nem egy karcsú bor, illatában markáns gyógynövényes ásványossággal, ízben viszont zamatos körtével, almával, hosszú utóízzel.
Orosz Gábor 2009-es Betsek furmintját erősen beharangozták nekem, az első korty azonban kuszának tűnt, de utána talpra állt: masszív alapanyag, körtével, citrusokkal, krétás ásványássaggal, komoly test, vastag korty, egész hosszú lecsengés. Nem az én furmintideálom, de nagyon szép bor!
Még mindig ugyanabban a teremben mozogtam, nagyon erős volt a "mádi szoba", természetesen nem csak mádi pincékkel. A Kikelet 2011-es hordómintákat hozott magával, érdekes, nekem a bitrokfurmint jobban tetszett, igazi gyümölcsbomba, ebből is repetáznom kellett. A gyümölcsösség mellett azért ott nagyon kompakt szerkezet is, alig várom, hogy forgalomba kerüljön!
Ha valami igazán rusztikusra vágyom, akkor a Breitenbach pince lehet a legkézenfekvőbb megoldás, bár a 2009-es Nagy-Palánt és Halas furmint is tetszett, a pálmát a pult alatti Piarista 2011-es mintája vitte, izmos, tömör bor, földes jegyekkel, édességgel, szamorodnis jegyekkel és valami olyan fajta őserővel, amit aznap más borban nem tapasztaltam.
Az AZ Nektár boroknak egyre komolyabb hírük van, titkos favorit sok kóstolón és képesek nagy meglepetést okozni, nem is véletlenül: a Vióka 1 2008-ból az oxidatív stílus egyik legszebb példája. Bár tömör és koncentrált, mégis egészen könnyednek hat, nem az ásványosság a meghatározó, hanem a kereksége. Ugyanez az alapanyag, másfél éves hordó érlelés után már nem igazán győz meg, itt már előtérbe kerül az kenyeres-cseres-sherrys jelleg, amit kevésbé értékelek.
A Szent Benedek Pincészetet a tavalyi VinCE-n fedeztem fel magamnak, azóta követem figyelemmel őket, eddig csupa kellemes élményt szereztek. A Szent Tamás dűlő 2008-as furmintja nekem az össszhangról szól, majd két évet töltött hordóban, tisztaság illatban és ízben, citrusokkal, almával, szép arányú, kerek bor.
Bott Judit két Csontosa közül is érdekes módon a 2011-es hordóminta tetszett jobban, valahogy kerekebbnek, bájosabbnak találtam a 2008-asnál, a gyümölcsösséggel ott sem volt baj, de a frissebbet elegánsabbnak, visszafogottabbnak találtam és ez nagyon megfogott.
Tavaly is tíz kedves tételt emeltem ki, idén is így van, a plusz egy pedig a Királyudvar Sec, ami eddig minden évjátratban tetszett, most sem volt másképp, a maradékcukor és a savai tanítanivaló egyensúlyban vannak, az intenzív gyümölcsösség már csak ráadás!

A kóstolt borok másnapra tisztultak le bennem és észrevettem, hogy magamban kialakítottam két nagyobb csoportot, az egyikben a nagy, olajos, telt furmintok vannak, mint a 2009-es Szent Tamás, vagy Lenkey Géza borai, de Orosz Gábort is ide sorolnám. A másik csoport inkább fineszességével hódít, ezek a borok sokszor kisebbnek hatnak, pedig igen koncentráltak, de emellett nagyon könnyedek, mint a Kikelet, Gizella vagy Királyudvar volt. Nem tudom eldönteni, hogy melyik stílus áll hozzám közelebb, valószínűleg sokat kell még visszakóstolnom ezeket a borokat és nem csak februárban!

A képen Szekszárd képviseletében Németh Janó és felesége mosolyog a kamerába, jó volt velük is találkozni!