A bejegyzéseim alapján akár azt is gondolhatná bárki, hogy a Vinoport Borbárban egymást érik a kóstolók, pedig ez csak az én lemaradásomat jelzi. Szerintem mindenkivel előfordult már, hogy egy pillanat alatt szerelembe esik valami olyannal, ami régóta a szeme előtt van. Valami ilyesmi esett meg velem a legutóbbi Benedek-Kvassay kóstoló alkalmával is, pedig erre igazán nem számítottam.
Benedek Péter aktuális borait a pincében volt szerencsém megkóstolni, nagyon eredménynek tartottam, hogy 2010-ből milyen szép alapbort tudott elkészíteni cserszegiből és chardonnay-ből is, előbbi villámgyorsan el is fogyott, utóbbi pedig Zekk nyúl fehérboraként kapható már csak, gondolom ennek a készletnek is a végefelé járhatnak.
Kvassay Levente boraihoz is volt szerencsém az elmúlt időszakban, legutóbb a ViFiBor nevű szegedi rendezvényen kóstoltam, ahol a borvidék fiatal borászai mutatták be portékájukat. Ott az Elatus nevű cabernet-házasítás és a cabernet sauvignon is tetszett 2009-ből, ezeket viszont most nem hozta magával a fiatal borász.
A kóstoló eleje nem tartogatott meglepetést, a két 2009-es dűlőszelektált fehér, a Borhy-dűlőből származó hárs és az Epreskert chardonnay is nagyon tetszett, főleg az utóbbi esett jól, izgalmas savaival és sós-édes kettősségével izgalmas volt, még az ideálisnál kicsit melegebben is. Persze korábban is tudtam, hogy ezek komoly borok, így igazából szintén 2009-es cabernet sauvignon okozta a nagy meglepetést, a gyümölcsös-földes illat után a korty szépen egyensúlyoz, sem a savak, sem a tannin nem kerekedik a másik fölé, a gyümölcsök annál dominánsabbak, kicsit hosszabb lecsengést én elviselnék még, nagyon jól iható borral van dolgunk!
Levente rozéja és oportója nem hozta a jó átlagot, bár utóbbinál mintha már a fáradtság enyhe jeleit vettem volna észre, de ebben ludas lehetett az utazás is, a borász kicsivel a kóstoló előtt érkezett csak. A Remete-dűlő a borász kedvenc területe, az innen szüretelt 2009-es merlot igen koncentrált illattal fogad: a pirosgyümölcsösök közül ezúttal a szeder és ribizli viszi a prímet, de kis étcsoki és némi füstösség is megjelenik, izgalmasan illat, az biztos! Kerek a korty, az alkohol édesíti is, ez talán az egyetlen hibája, kicsit kilóg az egyébként sem vékony testből.
A záró cabernet franc-hoz eddig nem volt szerencsém, sajnos már nem is nagyon lesz, ugyanis egy jó ízlésű magánvevő a teljes készletet megvásárolta. Elegáns illatában érett meggy és kis hordófűszer keveredik, kóstolva sem okoz csalódást: a korty szép sima, kellőképpen élénk és tanninjai is barátságosak, az illatban ígért gyümölcsöket pedig finom étcsokoládé egészíti ki, elegáns bor, hosszú lecsengéssel. Büszke lehet a fiatal borász és szomorú a sok borkedvelő, de talán az idei év hozhat hasonlóan szép vörösborokat.
Nagy rácsodálkozás volt egy-egy tétel, mindkét borász komoly ígéret, nem véletlenül dolgoznak mindketten az ország egy-egy igazán komoly tekintélyű borászatánál, ez garancia lehet a fejlődésre, az alapok már megvannak, jöhetnek az újabb meglepetések!

A kép ezúttal is vinoportos zsákmány, még több képet találhatnak a kóstolóról itt.