Senki sem tudja, hogy pontosan mikor látták először őket. Talán az 1700-as években, vagy még korábban. A lényeg, hogy az öreg egriek még mindig emlékeznek arra, ahogy meséltek róluk a szüleik, nagyszüleik, vagy akik látni véltek egyet közülük. Az egyetlen hitelesnek alig nevezhető emlék Herpay Kazimír egri paraszt elveszett feljegyzése a lopószájúról, ami szintén csak a szájhagyomány útján maradt fennt. Eszerint az elhagyatott pincék környékét kedvelték leginkább, azt mondják, ott tanyáztak a pincék mélyén, a már 
használaton kívüli alagutakban, hordókban.
A lopószájak az egri határt járták, a termést vizsgálták és imádkoztak a jó borért, de az embereket elkerülték. Hogy mi igaz ebből, azt nem tudni, de mindenesetre ott motoszkál az emberek fejében, vajon igaz-e a legenda. A Lopószájú - amint a nevében is benne van – egy a feladatára tökéletesen alkalmazkodott emberszerû lény, de nagyon furcsa jegyekkel megáldott. Misztikus aurával bír, és mint minden ilyen, kiváltja az emberek kíváncsiságért felelős reflexét. A Lopószájúak azért alakulhattak ki, mert szükség volt rájuk. Pontosan nem tudjuk, hogyan, de azt talán sejthetjük, hogy miért: a borászkodás minél magasabb szintű eléréséhez, amelyet az egri borvidéken tapasztalhatunk is. Ezek a lények megjelenésükben is megdöbbentőek: koponyájuk a szájrészénél hosszan megnyúlt, kísértetiesen hasonlítva ezzel a lopóra, ennek természetesen funkcionális haszna van. Réges rég ezzel segítették a borászok munkáját, speciális módon. Azonban mára feledésbe merültek, eltűntek. A fiatalok nem is hallottak róluk. Pedig léteztek. vagy még mindig?
Közhely, de hiába készítjük el akár a világ legjobb borát, ha nem tud róla senki, akkor magunknak kell meginnunk. Ez egészen addig jópofa dolog, amíg nem a borból akar valaki megélni, Oszival egészen jól megvagyunk a szűk hektónyi olaszrilzligünkkel, de jövő évi egy hordós mennyiség sem tűnik leküzdhetetlen akadálynak.
És akkor itt jön a képbe a bormarketing, hallottunk róla eleget az elmúlt években, de színes pöttyök mellett leginkább a botrányok ugranak be elsőre, a borászok meg valószínűleg a beadott nyolc forintjaikat siratják. Az Egri Bikavér Ünnepén viszont feltűnt egy figura, mindenki látta, beszéltek róla, a rendezvény kicsit az övé is lett. A Csutorás pincészet meglátta a lehetőséget legendában és zseniális gerillakampányt építettek köré, kezdve a lopószájak által kifosztott kirakatukkal, majd a rendezvényen való megjelenéssel. Már az is vicces volt, ahogy Schmitt Pál mellett elfeküdt a színpadon, de a "népdalai" és a hirtelen testet öltött legenda megtette a hatását, varázsütésre mindenkinek eszébe jutott egy-egy gyemmekkori történet, a lenti videókon dr. Lőrincz György mellett sok kitűnő egri borász osztja meg emlékeit. Végre egy jól kitalált kampány a bor népszerűsítésére (még akkor is, ha ez egy konkrét pincészeté), remélem folytatják és újabb ötletekkel bővítik majd!
