Előre szólok, ez most nem annyira a borról fog szólni. Már nem is tudom, hogy mikor kezdődött, arra viszont pontosan emlékszem, amikor pár hete, a Bornaptár szülinapi bulijában hárman-négyen arról beszélgettünk hosszú perceken keresztül, hogy melyik kávézóban mit is szeretünk és milyen alternatív elkészítési technika a kedvencünk. Igazából ekkor realizáltam, hogy észrevétlenül a kávézás is meghatározóvá vált az életemben. De mégis mi ez, egy új szerelem? Azt még nem tudom, hogy mi alakul ebből, de részemről minden adott hozzá (mindenestre úttörő nem leszek, Szomjas Gödény már indult a 2014-es barista bajnokságon, ahol egyébként a Pomo D'oro sommelier-je Cserkó Péter nyerte a cup taster címet.).
Akkor most el is magyarázom, hogy jutottam idáig: én nem nagyon iszok kávét, a koffein különösebb hatással nincsen rám, amit meg kávé néven ihat az ember munkahelyen vagy éttermekben, az élvezhetetlen számomra. Hiába, az égett gumit legfeljebb autóversenyen tudom értékelni. Hosszú éveken keresztül leginkább szociális kötelességből kávéztam, egy megbeszéleshez hozzátartozik ez is, megittam hát sok cukorral a cappuccinót. Mindez azután változott meg, amikor olvastam egy srácról, aki kávézót nyitott, de előtte körbejárta fél Európát a megfelelő kávé után kutatva. Na az ilyen "elmebetegek" miatt tudok a borért is rajongani, ezt meg kellett kóstolni. A meglepetés a kávéval kezdődött, de nem ért ott véget, mert miután megkaptam a kávém, a barista beszélgetni kezdett velem, kérdezett az italról, kíváncsi volt a véleményemre. Pont, ahogy egy borász is teszi. Kiderült, hogy a kávé hasonlóan színes műfaj tud lenni, mint a bor, farmszelektált alapanyaggal dolgoznak, pontosan ismerve a termőterület fekvését, a fajtákat, a szüret körülményeit, a feldolgozási eljárásokat, a pörkölés mértékét (világos?!). Olyan dolgokról mesélt, amiről fogalmam sem volt addig. Egy új világ tárult ki előttem, főleg miután felfedeztem a filterkávékat: korábban is sok párhuzamot láttam a borral, de például egy jól elkészített etióp kávé olyan élményt tud adni, mint a legjobb fehérborok, még ha ez elsőre meredeknek is tűnik. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy jegyzetelek egy kávézóban. Mentségemre szóljon, egy panamai geisha-val volt dolgom, aminél izgalmasabbat még nem kaptam a csészémbe, pedig az elmúlt években jónéhány kávé megfordult ott.
Szóval itt tartok, mostanra vannak kedvenceim pörkölők és kávérégiók között is (igen, Etiópia.). Gyorsan le is szögezem, hogy az egyébként végtelen vitális és aktív blogom nem alakul kávés bloggá, arról írjanak inkább mások. Mindenesetre pénteken öt körül én biztos az Espresso Embassyban indítom a hétvégét, főleg, mert pénteken lesz pont két éve, hogy megnyitottak, szóval lesz ok az ünneplésre is akár.

A saját kávés képeim egy ügyetlen szinkronizáláskor elvesztek, így most az EE foursquare oldalán lőttem egy filterkészítőset.