„Az Olaszrizling folyékony napsugár, kedvesség, simogató, örök szerelem – amely melegít, de soha nem éget meg. Olyan, mint a jó feleség, vagy mint a kenyér, amit nem lehet megunni. Szelíd, napfényes mező, örök nyugalom – amit életem végéig élvezni akarok.” Ezek a gondolatok nem Hamvas Bélától valók, hanem egy fiatal, tehetséges badacsonyi borkészítőtől, Bakó Ambrustól, aki számtalan Kárpát-medencei borásztársához hasonlóan ápolja és gazdagítja a magyar rizlinghagyományt.
Legelterjedtebb fehérszőlőfajtánkat a Felvidéktől a Délvidékig termelik, a legkiválóbb tételek jellemzően a Somlói, Csopaki, Egri és Badacsonyi borvidékekről kerülnek ki. A Budai Várban lévő Magyar Borok Házában június 12-én megrendezett Olaszrizling kóstolón szépen kirajzolódott a fajta sokoldalúsága. A borok – az alkalmazott borászati technológia függvényében – három csoportba voltak sorolhatóak, voltak friss, reduktív tételek; telt, érett, fahordós borok és extraktgazdag késői szüretelésűek is, így mindenki megtalálhatta a leginkább ízlésének valót.
Emlékezetes tételek (a teljesség igénye nélkül): a köveskáli Pálffy Pince elegáns 2009-ese (a borász az utolsó öt palackot hozta el a rendezvényre), Jásdi István lendületes, 2011-es Lőczedombija (Csopak), a Figula Pincészet sűrű szövésű Sáfránykertje (Balatonfüred), Bakó Ambrus 100 literes fahordóban érett 2011-ese és a szintén az ő borászati munkáját dicsérő Villa Sandahl „Give me five” fantázianevű krémes-sós 2011-ese (Badacsony). A villányi Kvassay Levente Olaszrizlingjét többen „térítőbornak” nevezték: kedves, telt, gyümölcsös bor mézes villanásokkal, aminek nagyon jól áll a kis maradékcukor.
Külön öröm volt gyönyörű tételeket kóstolni a mostoha 2010-es évjáratból: az egri Gál Lajos Szó-lá-ti-ját (igéző gyógynövényes illat, lendület és komplexitás), a badacsonytomaji Borbély Családi Pince Bácsi-dűlősét (gyümölcsök és vanília, délceg savak) és a somlói Spiegelberg István Szent Ilona dűlő legfelső részén, bakművelésű tőkékről szüretelt nagyborát (botritiszes szőlőszemektől örökölt mélység, kerekség és elegancia).
Variációk egy témára:
Gál Lajos Olaszrizling termékpiramisa a fajta egyik híres termőhelyéről, Egerszólátról
Az Olaszrizling ízig-vérig a miénk, legyünk rá büszkék és igyuk rendszeresen, ahogy Márai Sándor is tette:
„A rizlingben ritkán csalódik a magyar. Szerte a hazában sok komisz lőrét mérnek, de az olasznak nevezett magyar rizlingben van valamilyen otthonos bizalmasság: az ember úgy issza, mint mikor rokonokkal beszél… De a rizling az volt Magyarországon, amit a franciák általános szóval, a műfaj közelebbi megjelölése nélkül, fehérbornak neveztek. Az a bizonyos pohár bor, melyet kéretlenül odaállítanak az ember elé a vendéglőben, az a bor, mely olyan, mint a kenyér, a nemzet testének eledele, valami általános és megbízható. Mikor a rizlinggel is baj lesz Magyarországon, én már nem akarok élni.”