Bolyki Indián nyár 2006

Az év utolsó borbevásárlásának eredménye lett a hideg télben az indián nyár. Többször kóstoltam már, mindig tetszett, most kedves esti bornak szántam. Biztosra mentem, mert Bolyki borait szeretem, nagyon nem fog mellé, bár nála sem minden tökéletes. Évekkel ezelőtt egy étteremben ajánlotta a tulajdonos Bolyki bikavérjét az ebédemhez. Elevenen élt még bennem akkor a bikavérekkel szembeni előítélet, amit feketecímkés, magyarzászlós karcos-rettenetes bika alapozott meg főiskolás éveim alatt, de ott egy pillanat alatt eltűnt. Azóta figyelem az egri borász borait, Orsolyáék mellett ő képviseli nekem a fiatal, lendületes, izgalmakkal teli stílust Egerben.
Már a neve is tetszik, nem latin és érzelmileg is lehet hozzá kötődni. A címke grafikája engem nem győz meg, a Bolyki feliratot továbbra sem tartom szépnek, a tetszőleges módon lecsippentett betűtalpak inkbb kaotikus érzést keltenek bennem, mint izgalmat. De ezt is elnézem neki, mert Bolyki is hendikepes borász, amióta felfedeztük, hogy Breki barátom alteregója. Na, de komolyan, ilyen előzmények után lehet rossz a bor?

Bár nem nagyon van feltüntetve a palackon, de ez nem egy tiszta kékfrankos válogatás, került bele kis cabfranc és merlot is. Valamiféle kékfrankos hangsúllyal bíró pinceátlag ez. Nyitás után egyből pohárba kerül, ribizli, meggy, egy csöppnyi borsos csokoládé. A korty életrevaló, friss, zamatos, tökéletes összhangban az illatokkal. Jól esik kortyolni, akár minden este innám! Öt és hat között ingázik, végül ár-értéke miatt megkapja a 6 pontot.

A képet az eger.hu portálon találtam