Mostanra nagyon összecsiszolódtunk, mármint a furmint meg én, a Vajdahunyadvárbeli kóstolón többször is olyan érzésem támadt, hogy már nem csak én szeretem őt, hanem mostanra ő is megkedvelt engem. Ugyan az első FurmintFebruár nekem kimaradt, a második igazán meghatározó élmény volt: elfáradtam a végére nagyon, de rettenetesen élveztem. A tavalyi már igazi örömünneppé alakult, lubickoltunk a kínálatban erős Tokaj-hangsúllyal. Az idei pedig olyan volt, mintha hazatérkeztem volna: ismerős arcok, borok, dűlők.

Sokat kóstoltunk, sokat beszélgettünk, jó volt látni, hogy egyre bővül a Tokajon és Somlón kívüli furmintosok köre, ráadásul a borok is egyre szebb arcukat mutatják. Idén több új pince is bemutatkozott, vannak köztük tehetségek, többük mellé is odakerült az odafigyelni megjegyzés a kis noteszembe.

Tíz kedvencet most sem volt nehéz összeszedni, a tíz legkedvesebbet annál inkább, elég szubjektív is lett a listám:
- a Gizella Szil-völgy 2011 méltó utódja a kilencesnek, picit talán hízott, de ez nem vált hátrányára, a korty közepétől indul a buli, onnantól még több izgalom, gyümölcs és ásványosság.
- a Balassa Mézes-Mály tavaly is vitte a pálmát, idén sem igen tudok olyan furmintot említeni, ami a 2011-esnél jobban tetszett volna, nagyon mély, szinte túlérett, de lekvárosságnak nyoma sincs, elég intenzív bor, tisztességes hosszal.
- szép sorban haladtunk, Árvayéknál az első bor, a Szabi fumint 2011 vett le a lábamról, nagyon tiszta, barackos-citrusos illat, kompakt bor, minden a helyén, a 7g maradékcukorral együtt egyensúlyban, nálam ilyen egy örömfurmint.
- Demeter Endre egy borral készült csak, bár kicsit túlzónak éreztem a hordót és túlérettnek az alapanyagot, látom benne a nagy bor lehetőségét, meglátjuk hova fejlődik!
- a Nobilis 2011-es Barakonyija sokkal jobban tetszett a Susogónál, igazán elegáns illat kis hűvösséggel, komolyabb korty, szép szerkezet, arányos bor ízléses hordóhasználattal.
- Bott Judit boraiban nem nagyon szoktam csalódni, ezúttal a tizenegyes Határi hozta a kötelezőt, a kóstoló egyik legtisztábbja, feszes, izmos test, mint egy könnyűsúlyú evezősé, a szerkezet mellé felnő az aromatika is, nagyon szép bor.
- a Dénes hegybirtok merészen egy 2010-es bort hozott, az évjárathoz képest mindenképpen kiemelkedő, de összességében is emlékezetes bor, vibráló savak kellő érettség mellett, az éppen velünk kóstoló Németh Janóval egyetértettünk, hogy klassz bor.
- szépen lassan nyitok az oxidatívabb stílus felé is, persze Asztalos Zoltán Viókája 2008-ból már tavaly is tetszett, szépen fejlődik, a maradékcukornak köszönhetően igazán szép egyensúly, oxidatív tanagyag lehetne!
- a Dorogi Testvérek ezúttal a mindig klassz Előhegy mellett egy Mézes-Mályt is hoztak 2011-ből, illatban rokon vonásokat fedeztem fel a Balassával, ez kevésbé mély és intenzív, de igazán szerethető.
- az új élményeknek adom a tizedik pontot: Budaházyéknál a Makovica 2011 krémes-gyümölcsös ásványossága tetszett, a Ferdinánd pincénél a Padihegy 2010 kis kuszasága ellenére is megfogott és a Pálffy Gyula 2011-ese is komolyat fejlődött tavaly óta. A nap meglepetése a legdélibb furmint lett, Szabó Zoltán 2011-ből már a veltelínivel is komolyat dobott, most a furmint is tetszett, meglepően komoly savérzet mellett érett barackosság, egyszerűen jól esett kortyolni, ezzel el is érte a borász a célját!

Egy jó rendezvény olyan, hogy közben észre sem vesszük, a Vinoport idén is jó munkát végzett, tényleg minden a helyén volt, a csúcsidőben is kényelmesen odafértünk a borászokhoz, az új, direkt a furminthoz kitalált kóstolópohár pedig olyan ötlet, ami előtt le a kalappal, nagyon régen voltam úgy egy kóstoló végén, hogy nem szívesen adtam vissza a poharamat!