Ha már úgy alakult, hogy szombaton is dolgoznunk kellett, legyen valami jó is a nap végén – döntöttük el Gábor barátommal és felpattintottunk két bort: egy fehéret és egy vöröset, mindkettőt az Egri borvidékről.

St. Andrea Napbor 2007 – A Napbor a St. Andrea legnagyobb palackszámban forgalmazott fehérbora. A borászat kiadványa szerint az optimális fogyasztási idő a palackozást követő 1-3 év, hát mi kivártuk a három évet, időt hagyva a bornak a palackban történő továbbfejlődéshez.
A 2007-es Napbor egy jól eltalált, ötkomponensű házasítás: Chardonnay (45%), Pinot blanc (27%), Hárslevelű (15%), Sauvignon blanc (7%) és Olaszrizling (6%). Csábító illat egzotikus gyümölcsökkel, ananásszal, mangóval, finom vaníliával és más, hordóból származó fűszerekkel. A tétel kétharmada fahordóban, egyharmada pedig tartályban erjedt, ennek megfelelően szépen ötvözi a két módszer előnyeit: a fajták (leginkább a Chardonnay) gyümölcsaromáit és frissességét a szekunder aromák teszik izgalmassá. Krémes korty, pici vajasság, lendületes savak, szépen integrálódott (13,5%-os) alkohol és közepesen hosszú lecsengés. Hibátlanul megkomponált, nagyon jó bor, amivel nem igazán lehet mellélőni.

Don Simon Medium Bikavér 2003 – A bor egy dűlőválogatás, a Síkhegy legszebb gyümölcseinek házasítása, azonban a konkrét összetevőkre vonatkozóan nem találtam információt. Nagyon gazdag, buja illattal nyit, amelyben elsősorban aszalt szilvára és szederre emlékeztető jegyek dominálnak. Szellőztetés hatására újabb rétegek tárulnak fel: málna, eper, dióolaj és tejeskávé. A bor zamatokban is gazdag, bár az illat komplexitása után még többet várnánk. Közepes test, finom szövetű korty, szilvás, pörkölt diós érzettel, erőteljes tanninokkal és határozott, egries savakkal. Egy izgalmas Bikavér, amely méltó kísérője lehet a vadhúsból készült ételeknek.