Kis elmaradásban vagyok mostanában, nem újdonság ez persze. Hirtelen szakadt egy jó adag meló a nyakamba (szakadjon még, ha kérhetem...), majd elkezdődött az olimpia is, így a szokásos futásaim mellett a kóstolás intenzitása is alábbhagyott. Szombatra megelégeltem a dolgot, úgy döntöttem, ennek vége, mielőtt elmentem futni, betettem egy Szászi Gyöngyöst a hűtőbe, ugyan kánikula nincs, de ez általában jól csúszik. A négy szigetkör egészen jól esett, kellemesen el is fáradtam, hazaérve szorgos folyadékpótlásba kezdtem.
Szászi Endre borait általában bírom, az alapolasztól a Kabócásig bezárólag, sőt a vöröseit is kifejezetten szeretem, ha a helyén tudjuk kezelni, akkor nem okoz csalódást a pinot-ja, főleg az árát is figyelembe véve. Szépen lassan bekerülnek a boros fősodorba is, idén pedig már egy habzót is összerakott Endre, ami lassan kötelező feladat lesz minden feltörekvő picének. Illata azonban már jelzi, hogy komolyan vették a műfajt, nem egy szupertrendi ragacsos szörp ez, hanem igazi bor! Virágos, őszibarackos jegyek a meghatározók elsőre, de mandula és citrusok is árnyalják a képet. Apró buborékok, finom habzással, ez nem zavaró, a ropogós savak nagyon élővé teszik a bort, ráadásul csontszáraz (bóndráj, ahogy a megboldogult wine library tv-ben mondta oly' sokszor Gary Vee)! Ízében már a zöldalma a hangsúlyosabb, de a gyömölcsösség mindent visz, a finom ásványosság csak bónusz. Hosszú utóízében megjelenik egy kis fanyarság, ami pont jó helyen van, semmi ragacs, jöhet a következő korty!
Egészen komoly kis alapot készített Szászi Endre, ennél a bornál a buborék nem mentőöv egy befáradt tételnek, hanem a hiányzó plusz, amitől igazán jó bor lesz! Nálam ez lazán hatos és az egyik legjobb habzó idén, a Bolyki Cucc és a Bott Habozó mellett. Tessék fogyasztani, amíg tart a nyár!