A Dél-Balaton krémje
2011. május 13. írta: metszo_ollo

A Dél-Balaton krémje

Valami megindult a hazai boréletben, az egyes borvidékek egymás után mutatkoznak be a fôvárosban, ami jó lehetôség a magamfajta borkedvelônek, hogy a kevésbé szem elôtt lévô pincékrôl is legyen fogalmam. Ezért is örültem, hogy a Vinoport szervezte a Dél-balatoni borászok kóstolóját, mert az ô rendezvényeikkel nem nagyon szokott problémám lenni. A helyszín ezúttal is a Furmint Februáron jól bevált Vajdahunyadvár volt, ezúttal is tökéletes helyszínnek bizonyult, igaz most kisebb rendezvényrôl is volt szó.
Kíváncsi voltam, hogy milyen borokat mutat majd a vidék, az elmúlt években háromszor is innen került ki az Év bortermelôje, a jó területi adottságok tehát nem hiányoznak és szerintem ez a borvidékünk a leginkább kiegyensúlyozott a fehérek és vörösek minôségében. A 2010-es év miatt talán kicsit mégis hátrányban voltak kicsit a fehérek, de azért így is találtam kedvemre valót köztük. Igazán jó nyitóbor Bujdosóék királyleánykából készült 2010-es Secco-ja, kedves-gyümölcsös illat, ízben kevésbé behízelgô, de igazi nyári szomjoltó! A Pócz pincészet a szintén friss évjáratú IS névre keresztelt házasításukkal (irsai-sárgamuskotály) nyert meg: könnyû, friss, üde, gyümölcsös, több nem is kell! ugyanebben a kategóriában volt sikeres a Katona Borház könnyû, lágy savakkal operáló, marcipánra emlékeztetô 2009-es semillon-a és Garamvári Vencel 2010-es Irsaija is. A nap fehérbora címet Légli Ottó Gesztenyés rajnaija kapta tôlem, ebben már kevesebb az alkohol, mint a 2007-esben, intenzív illatában barackos-marcipános jegyek, kis citrusosság és vanília mellett, ízben sem okoz csalódást, savait némi maradékcukor teszi még kerekebbé, pirospontos bor!
A vörösek egységesebb képet mutattak, nekem úgy tûnt, hogy ezek a borok sokkal fiatalabb korukban érettek már, mint más borvidékeken, persze azt nem tudom, hogy az érlelhetôségükkel mi a helyzet. A kört Achs-éknál kezdtük és egybôl meg is volt a csettintés, a 2008-as zweigelt meleg tónusú, csupagyümölcsös, finoman fûszeres bor nagyon szép savszerkezettel. Bár a két cabernet is tetszett, mégis a T. Lajos névre hallgató vörös házasítás érdemel még pár szót: zweigelt, kékfrankos és cabernet franc házassága szépre sikeredett, ez is nagyon gyümölcsös, nagy, de nem nehézkes, sav és tannin szépen kiegyenlítik egymást, szép!
Légli Gézánál bejött a friss Pirosbor, de a Pinot Noir selection 2007 ütött leginkább, nagyon élô, virgonc, mégis elegáns, minden, amiért szeretem a fajtát benne van. A Jánoshegyi kékfrankost 2009 ismét szerettem, azt hiszem ez most már így is marad, nekem sokkal jobban tetszett, mint Konyáriék hasonló nevû tétele, azt még kicsit fésületlennek éreztem.
Közelebb került a borvidék hozzám, kóstoltam érdekes borokat fehérbôl, vörösbôl, találkoztunk szimpatikus borászokkal. Az ilyen rendezvények segíthetnek leküzdeni a "BB örökséget", ami nem a legjobban csengô szlogen manapság, de minden adott, hogy ez sikerüljön!

A remekbeszabott képet a Vinoport hivatalos fotósa készítette, mi onnan kaptuk, köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr822896236

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.