Tízes borélmények
2010. december 30. írta: metszo_ollo

Tízes borélmények

Összegezni nem egyszerű, a meghatározott sorrend biztosan többeknek nem tetszik majd, a kimaradók meg fanyalognak. Nem is célom semmilyen évösszegző lista, inkább csak végiggondoltam az évet borélmények szempontjából és a legemlékezetesebb tíz pillanatot újra felidézem (szó sincsen sorrendről!):

• Áprilisban Németh Janónál fantasztikus élményt adott hordóból a pince első Syrah-ja, azóta palackba is került, remélem úgy is szépen teljesít.
• Június elején Gyöngyöstarjánban látogattuk meg Németh Gábor Attilát (de ki lehet Attila ;) és a NAG borok mellett szerencsénk volt az Alana-Tokaj szortimentjéhez is. Kaptam is rendesen arcba, olyan szép dolgokat mutatott: a legemlékezetesebb a 2005-ös 6 puttonyos aszú maradt és ezzel végleg eldőlt az is, hogy tudok rajongani az édes borokért.
• Még az év elején írtam Bolyki János Indián nyaráról, ami azért volt meghatározó, mert abban az árkategóriában nemigen találni ilyen minőséget. Ráadásul a nyár slágere lett nálam a 2009-es Királyleányka is, ami pont ugyanazt az élményt adta fehérben, csak még egy kicsit kedvezőbb áron. Remélem ez a lendület hosszan kitart a Bolyki birtokon!
• Május első hétvégéjén rendezték Szekszárdon első alkalommal a Borvidéki félmaratont, ami gyönyörű időben, a legszebb dűlőkön vezette át a mezőnyt, jó volt végre futva is megismerni a környéket. Külön öröm volt, hogy Dani barátom is velünk futott, úgy tűnik lelkesedése kitart és 2011-ben újra nevezünk!
• A verseny előtt még elátogattunk a Neiner birtokra is, a legszigorúbb értelemben véve is kézműves borászatra bukkantunk, nameg kitűnő kadarkákra és a borvidék talán legszebb cabernet sauvignonja is itt rejtőzik egy hordóban, várva, hogy Bikavér lehessen.
• Áprilisban kerültek terítékre baráti körben a rajnai rizlingek, Légli Ottó Gesztenyése vitte a prímet legjobb hazaiként, az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy nem túl acélos osztrák-német sereggel kellett szembenéznie.
• Októberben meglátogattuk a Scheller-birtokot Monsotorapátiban, sokat tanulhattunk alázatról és türelemről, kincset is kóstoltunk, Seuso-félét, ami Tóth Sándor szárazra erjedt zenit csúcsbora, lehengerlően nagy, izgalmas, összetett és elegáns!
• A Pannon Top 25 budapesti kóstolója az egyik legjobb idei rendezvény volt, a legemlékezetesebb bor pedig Vida Péter 2007-es La Vida Merlot-ja, teljesen lenyűgözött!
• Talán nem a legtöbbet emlegetett borvidék a csongrádi, nekem szomszédként mégis fontos volt, hogy találjak valami szerethetőt benne. Így bukkantam Bodor Lacira, a 2008-as szűretlen kékfrankosa pedig végre olyan irányba mutat, amit jó lenne, ha többen követnének, hogy a borvidéken kívül is lehessen csongrádi bort találni!
• Még februárban, igencsak hideg időben látogattunk Dani barátommal Villányba, bár nem a borkóstolás volt az elsődleges cél, azért nagy véletlenül két felejthetetlen merlot keresztezte utunkat, nem is tudtuk eldönteni, hogy melyik tetszett jobban: a Vylyan Pillangó vagy Günzer Tamás Ördökárok Reservé-je.

Az egész évet meghatározta a tanulás: június elején borász szakmunkásként végeztünk Oszival Budafokon, meghatározó élmény volt, sok dolgot tanultunk, legfőképp azt, hogy mennyi mindent nem tudunk még. Bár a saját birtok még várat magára, idén mégis szüreteltünk: a szentantalfai Zsigmond pincénél segítettünk megmenteni, amit az időjárás hagyott. Csúcsbor nem született, de a frissen végzett borászok közül jópáran hozzájárultunk ahhoz, hogy a végeredmény jól iható legyen. Meg is van az év bora!
 

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr812546702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.