Mátrai kincsek
2010. november 29. írta: metszo_ollo

Mátrai kincsek

Fehérbor fesztiválnak keresztelték a szervezők a rendezvényt, de szerencsére vöröseket is magukkal hoztak a fővárosban bemutatkozó mátrai borászok a Kogart házba. Csak a véletlennek köszönhetem, hogy tudomást szereztem a rendezvényről, mert a napi webes barangolásom során sehol nem futottam bele hirdetésbe, szerencsére egy utcai plakát értesített. Kifejezetten érdekesnek tartom borvidékként is a Mátrát, sajnos a hét eleji Tőkések-kóstolóra nem jutott időm, ezért megduplázódott kíváncsiságom péntekre. Azt már a résztvevő pincék felsorolásakor láttam, hogy a sokszínűség garantált, ez végül részben igaznak bizonyult, még ha csak pár pincére vonatkoztatva is.
A helyszín méltó volt a rendezvényhez, méretében is megfelelt, csak egészen a vége felé éreztem szűkösnek, de akkor sem közelítetta borzsúr-szűkösséget. Látszott, hogy a szervezők nagyon igyekeztek, folyamatos műsorral és nagyon finom ételekkel is készültek, előbbi azonban a tangóharmónikás Weszely Ernő műsorát leszámítva inkább zavaró, mint szórakoztató volt, utóbbi viszont kivételes élményt nyújtott kóstolástól megfáradt ízlelőbimbóinknak.
Rátérve a borokra, nagyon sok reduktív fehéret hoztak magukkal a borászok, ezek között elég sok tisztességel elkészített bor akadt, különösebb egyéniség nélkül. Érdekes, hogy igazán kedvemre való sauvignon blanc nem volt, pedig legalább öt pincénél is próbálkoztam a fajtával. Legközelebb a Borpalota jutott, ahol az összes kóstolt bor egységes benyomást keltett, a fehérek közül a chardonnay sárgadinnyés-ananászos vajassága fogott meg, de a rajnai rizling is tetszett, nekem már a határon táncolt a savhangsúlya, de a gyümölcsök megmentették. Vörös házasításük, az Őzike nevet kapta, - Mátraalján, faluszélén teremhetett - a cabernet franc és zweigelt házassága kimondottan virgonc, könnyed gyümölcsös bort eredményezett, ami 800 forint körüli összegért jó vételnek tűnik. Hilltop korrektségű tételeket kínálnak, esetenként némi kis izgalommal, szerintem egy 140 hektáros pincétől ez elég szép teljesítmény.
Az Ákos Pince fiatal borásza ezzel szemben csak 7 hektáron gazdálkodik, nagy hangsúlyt fektet a terméskorlátozásra, mert fontosnak tartja a frissességet, a gyümölcsöket. A nála kóstolt tételek már egy kézműves borászat odafigyelését mutatták meg, ugyan a friss irsai nem az én műfajom, de a muscat ottonel és a szürkebarát is karakteres, szép borok voltak, a félszáraz zweigelt rosé egész biztosan sok csajt levesz a lábáról, a különös odafigyeléssel, későn szüretelt zengőből szűrt Tímea pedig egészen szép bor, aszalt gyümölccsel, kis ásványossággal, feketeteás lecsengéssel. Érdemes lenne egyszer jobban is megnézni, hogy eléri-e a hat pontot.
Az Ákos boroknál már megcsillant valami a Mátrából, a Maróti Pincénél viszont teljes valójában megcsodálhattuk. Maróti Attila sok-sok hektáron gazdálkodik, ennek jelentős részét szőlőként értékesíti, saját bort úgy 7 hektár terméséből készít. A természetesség híve, fajélesztőt nem használ feltétlenül, szereti hordóban erjeszteni és érlelni borait és törekszik arra, hogy megmutassa a termőhely sajátosságait borain keresztül. Az idei szürkebaráttól nem vártam sokat, ezért is lepett meg, hogy már most igen szép állapotban van, bár kész bornak még nem venném. A másodiknak kóstolt 2007-es hárslevelűnél azután rendesen odacsap, tanítanivaló hársas illatában már felbukkan az ásványosság és ez a kettősség ízben is megmarad, a barack és méz mellett végig ott van a terroir, a hordó szép keretet ad a kortynak, teljesen levett a lábambról, ilyen borra nem számítottam. Bár az ezután kóstolt két kékfrankos és a félédes hárs is a mezőny elejébe tartozott, a nap bora mégis a száraz hárs lett, érdemes lehet benézni a pincébe, ha arra jár az ember, mert 1000 forint körüli palackárat emlegetett a borász.
Hazafelé arról beszélgettünk Oszival, hogy értjük mi a Tőkéseket, amiért külön mutatkoztak be, hiszen futottunk bele a kóstolón több hibás borba, komoly mennyiségű fajélesztőt is magunkhoz vettünk, valószínűleg a hozamkorlátozás is több kiállító borászat számára úri huncutságnak tűnik. Mi mégis arra jutottunk, hogy érdemes lenne együtt is megmutatniuk, hogy mi is a Mátra, nélkülük a borvidék jövőjének egyik iránya nem volt jelen a kóstolón, míg ők magukban sem elegek arra, hogy megmutassák, mit tudnak a mátrai borok. Fogyasztóként őszintén remélem, hogy a következő alkalommal már teljes vertikumában kóstolhatjuk a borvidék legszebb tételeit! Az lenne csak igazán jó móka!

A rendezvényről még nem találtam képet, így maradt a borvidéki panoráma innen.

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr802480103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.