Van az úgy...
2010. augusztus 10. írta: metszo_ollo

Van az úgy...

Előfordul, hogy az embernek éppen semmi kedve vendégeket fogadnia. Ilyenkor bosszankodik azon, ha akár tíz percet is késnek, zsörtölődik, hogy nyolc helyett kilencen jöttek, amiről még csak nem is szóltak előre. De sérelmeit félrerakva mégis beljebb tessékeli őket. Később mégis mindenki leül az asztalhoz, palack is nyílik, a lassan akár el is lehetne felejteni a kezdeti nehézségeket, de a gazda nem tart a vendéggel, nem kóstol velük, inkább csak oktatólag oszt meg pár dolgot az aktuális palack tartalmáról, hozzászokott ehhez a viszonyhoz, hisz világéletében tanárember volt. Néha elkapja a hév kissé, mond ezt-azt, talán még a szomszédokról sem kendőzi véleményét, ez láthatóan nem tetszik a társaságnak. Döcög az este, néha meg-megakad, már az újabb palackok sem segítenek, lassan a vendég is érzi, hogy nem szívesen látják, elfogy a kóstolnivaló is, fizetnek, majd felkerekednek. A szájíz kicsit keserű, de aznap csak ennyi jutott.
Van az úgy, hogy egy jónak induló este így alakul. Előfordul, emberek vagyunk. Csak azt nehéz elfogadni, mikor a kedves vendég fizet a kóstolóért és a gazda nem tiszteli meg azzal, hogy vele kóstol. Így az sem derül ki, hogy bizony hibás tételek is kerültek a kóstolósorba. Nem baj az, ha valaki nem rajong a vendégekért, csak akkor ne vállaljon kóstoltatást, mert sokkal többet árt vele magának, mint amennyibe az a pár palack bor került.
Hétvégén esett meg velünk a fenti kóstoló, még szerencse, hogy a közelben több borfesztivál is volt, így még aznap este Balatonalmádiban egy kis mosoly is került a poharunkba, először a Brazsil pince piros bakator bora, majd Csordás-Fodorék somlói juhfark válogatása segített feledni a rossz emlékeket. Végül Nyári Ödönnél horgonyoztunk le és szépen lassan, módszeresen végigkóstoltuk a kínálatát, szürkebaráttól későn szüretelt olaszrizlingig és alig győztünk ámulni. Bár a Karaffából már egy-egy tételét ismertük, de a borok egymás után kóstolva olyan szép élményt adtak, amilyenre hónapok óta várok. Elegancia, lomhaság nélküli teltség és ásványosság jelemezte mindet, ha valamit mégis ki kellene emelnem a sorból, akkor a száraz hárslevelűt, a válogatott, késői olaszrizlinget és az Avatás küvét sorolnám. Egy újabb pince került a meglátogatandók listájára, már egész komoly Balaton-felvidéki túra áll előttünk!

Az Almádi Borfesztiválról a képet itt találtam.

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr202210716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BZoltan · http://www.juhfark.hu 2010.08.16. 16:56:33

Én mondjuk azt nem értem, hogy miért is kellene a gazdának innia a vendégekkel. Mi van, ha kocsival van a gazda? Mi van, ha több kóstolót is celebrál az ember egy nap és nem akar felborulni?

A másik ami már nem ilyen magától értetődő és inkább az én személyes heppem az a kóstolóért való pénz kérés.

Szerintem kétféle pincészet van. Az egyik az ahol palackozott borokat termelnek, hogy azokat értékesítsék, a másik pedig a termelői borkimérés ahol elsősorban a betérő vendégek szomjoltása a fő profil. A kettőt persze lehet kombinálni.

Kóstolóért szerintem nem illik pénz kérni. Mondjuk a kóstolóadag az tételenként 4-5 cent. Ha a vendég ennél többet akar inni és a gazda ennél többet akar itatni akkor az nem kóstoló, hanem termelői borkimérés ami egy jó dolog, csak nevezzük néven.

metszo_ollo · http://hozamkorlat.blog.hu/ 2010.08.16. 19:07:56

A mi esetünkben azért lett volna érdemes legalább belenyalintania a borba, hogy észrevegye a hibás palackot. Egyébként nem ragaszkodnék hozzá, csak furcsa volt.

Voltam már olyan pincében, ahol a borász kerek-perec kijelentette, hogy a kóstolóért nem kér pénzt és olyan helyen is, ahol kértek ugyan, de az egész estés kóstolót nem is kívánnám ingyen. Tényleg nem ezzel volt bajunk, hanem azzal, hogy az első perctől fogva azt éreztük, hogy az ajtón kívül szeretnének tudni minket a lehető leghamarabb. Még szerencse, hogy megmenekült az esténk végül :)

Hepci · http://gasztrojazz.blogspot.com 2010.08.18. 12:28:33

Hol történt a kellemetlenség, a Tamás Pincénél (alul látom a címkék között)?
Mi 2 éve kóstolgattunk ott, T. Ervin nem ért rá, a szülei viszont kedvesek voltak és nem kértek pénzt (3 fő/5-6 tétel), igaz, vásároltunk is.

vörös és fehér 2010.08.23. 15:00:32

@metszo_ollo: de nem kerek ez nekem. szóltatok h hibás a bor, és azt mondta, hogy nem az, de nem kóstolja meg? vagy hogy igen, az, de nem nyitott újat?

metszo_ollo · http://hozamkorlat.blog.hu/ 2010.08.23. 23:48:56

Huhh, micsoda érdeklődés! Egyszerű a történet: ahogy írtam, az elejétől azt éreztük, hogy púp a hátukon a kóstoltatás. az tényleg csak a ráadás volt, hogy akadt hibás tétel, de mivel az egész kóstolón nem alakult ki normális párbeszéd borász és fogyasztó között, ezért teljesen feleslegesenek éreztük a reklamációt.