Szekszárd Pesten járt
2010. június 15. írta: törköly

Szekszárd Pesten járt

Idei évben is megrendezésre került a most már hagyományosnak mondható szekszárdi borok kóstolója a Károlyi palotában. Én először látogattam el e jeles rendezvényre, melyet a Szekszárdi Borvidék Nonprofit Kht., illetve a Szekszárdi Borászok Céhe hívott életre.
Ez ragyogó alkalom arra, hogy a borvidék meghatározó pincészetei együtt, egyszerre bemutassák boraikat, megismerkedhessenek a laikusok, az éttermek prominensei, séfek, a ne adj’Isten a Petőfi Irodalmi Múzeumba betévedő honi, külföldi turisták a szekszárdi borokkal. A rendezvény alapszabálya, hogy minden borász 3 féle bort hozhat magával, abból kóstoltathat, az érdeklődők a nagyon jutányosnak nevezhető 3000 Ft-os belépő megváltásával pedig – mindenki vérmérséklete szerint – megismerheti borvidéket teljes vertikumában, ezúttal 28 borász segített ebben. A blog szerzői közül Oszi, és jómagam vettünk részt, metsző olló barátunk munkahelyi elfoglaltságai miatt igazolt hiányzó volt – szerintem, még most is, mikor olvassa ezt a posztot, kitöröl egy vaskos könnycseppet szeme bal sarkából.
Azt gondolom, hogy a műfaj tömörsége miatt egy rövid bepillantásra jut csak idő-tér.
Takleréknál kezdtük a napot, 3 tétel volt náluk is: a Kékfrankos Reserve, a Bartina Cuveé és a Syrah Reserve. A kékfrankos ebben a mezőnyben számomra nem volt annyira meggyőző, kövér 5-halovány 6 (?), de lehet, hogy a két utána kóstolt bor teszi mindezt, a Syrah simán eléri a nyolcat. Tüzes, fűszeres, nagyon jót tesz neki az egyébként markáns hordóhasználat, szinte vibrál, mintha lenne benne valami feszültség - nyilván a legjobb értelemben vett feszültség, minden korty egy külön kaland. A zseniális jelzőt lehetne csak használni, egy apró hibája azért van csak: a közel 10000 Ft-os ára. Sorban ezután a Dúzsi pincészet következett, ahol szintén ittunk egy Syraht, mely engem nagyon megfogott, nem akkora bor, mint Taklereké volt, de ez is a 7 osztályzat alja, és a 3000-3500 Ft-os ára elég szép alternatívát kínál. Egy mondat a Görögszóról is, fantasztikus, szintén 7, a „rosék királyának” a nagyborok terén sem kell szégyenkeznie!
Bősz Adrián jött a sorban, itt csak a fehér, illetve vörös kadarkáját kóstoltuk, 4, 5-os osztályzatot osztanék. Bősz Adrián az egyik legtehetségesebb feltörekvő ifjú borász a borvidéken - talán nem volt megfelelő a választás, most minden pincészet nagyágyúkat tett le az asztalra, valljuk be, fájdalom, egy kadarka sohasem lesz interkontinentális föld-levegő rakéta, iszonyatosan jó tud lenni, de nem fair a nagy világfajtákkal összeereszteni, nincsenek egy súlycsoportban.
Tüske pincészetnél is megálltunk, én már korábban kóstoltam a ’09-es sillerét, mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem az egyik legjobb siller az országban, a Kékfrankos szép kiegyensúlyozott tétel 5 pont.
Remete pincészet, kadarkával kezdtük 2008-ból, 5 pont, majd a Cabernet Franc, illetve a Vicarius 6-6 pont, nagyon szép tételek.
Lassan eljutottunk Heimann Zoltánhoz, akinek, illetve csodálatos feleségének borai nagyon közel állnak az én szívemhez. Ismételten jót beszélgettünk, 3 bort kóstoltunk az új Viogniert, a Cabernet Franc-t és a Birtokbort. A Viognier sajnos csalódás, a korábbiakat én nagyon szerettem, az egyik legjobb fehérbornak tartom a piacon-ennek megfelelően, mindig van is otthon 1-1 palack. Idén azonban, Oszi és az én bánatomra szakítottak a hagyományokkal és, a piaci elvárásoknak megfelelve, egy reduktív fehérbort készítettek a Viognier-ból (4 pont), ami nem rossz (sőt!), csak én szerettem nagyon a régit, szóval polgártársak, meg kell vásárolni a maradékot gyorsan, rohamra!!! A Cabernet Franc-t jól ismerjük, abszolút beleillik abba nagyon gömbölyű világba, amit Heimannék képviselnek, kinek a pap, kinek a papné, nekem a Heimann pincészet. A Birtokbor egy házasítás, ami a Cervaes helyét venné-veszi át, egy a csúcs cuvéek (Barbár, Franciscus) alatt elhelyezkedő bor 3000 Ft körüli tervezett áron: jó választásnak tűnhet, 6 pont.
Németh János, nagyon szimpatikus ember, Lackóék voltak nála nem is oly régen, egy jó svádájú, életigenlő ifjú borász, konzervatív technológiákat alkalmaz, nagyon lehet szeretni a borait. A Kékfrankosát, Cabernet sauvignonját kóstoltuk, egyértelmű 6-os osztályzat, számomra a Porkoláb cuveé egy kicsit még nem állt úgy össze, nincs topformában, de ez is 6 körüli pontotszámot érdemel.
Vida pincészet jött a sorban, hát ők nem bízták a véletlenre: a La Vida sorozatot hozták el. A kóstolás során legtöbbször a Te Jóisten! felkiáltásban tört ki a nagyérdemű. A 2007-es évjáratból a Kékfrankos, Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon, Merlot került a poharunkba. Talán a kékfrankos mutatta a legkisebb formát 6 pont, a Merlot, Cabernet Franc a legszőrösebb szívű ítészek szerint is 7 pont. A Cabernet Sauvignon, már most 8 pont, de még van benne potenciál, ebből kéne otthonra egy 2-3 karton, szívesen vizsgálgatnám félévenként, mennyit változott a palackban… Ahogy ott iszogattunk,valaki odasúgta az ifjabb Vida fülébe, hogy érik az év borásza cím, nem lennék meglepve magam sem, Vida Péter sokat tett, tesz a magyar borért, nekem a tavalyi év egyik legmeghatározóbb borélménye volt a kóstoló nála.
A Szeleshát pincészetet is meglátogattuk, nagyon kiegyensúlyozott pincészet, én a K2-t már többször kóstoltam, ezért azt kihagytam, a Merlot volt a cél, az a pletyka, hogy Taklerék, Vida Péter is vásárolt tőlük Merlot szőlőt a topboraikhoz, ez nagyon jó ajánlólevél, vagy ügyes gerilla marketing, ki tudja, viszont az tény, hogy gyönyörű a Merlot reservé-jük, és a maga 3000 forint körüli árával komoly best buy, a 7-es osztályzatot feltétlen kiérdemli, az Oroszlánnal együtt.
Mészárosékhoz is ellátogattunk, annál is inkább, mert náluk voltunk először Lackóval Szekszárdon kóstolón, sőt a pincébe még az én gyönyörű, féléves kislányomat is levittük, mi ittuk a borokat, ő fogzását csillapítandó rágcsálta dugót - ahogy a képen is látszik. Mészáros Pál Bikavér reserve-jét, Meropsát, Cabernet Franc-ját ittuk, stabil 6 pont bármelyik, a Cabernet Franc kacsintgat a 7-es osztályzat felé.
A nap legnagyobb meglepetését a Prantner pincészet szolgáltatta, korábban már kóstoltam a Franc-t tőlük, az rendben volt eléggé, erőszakoskodtam a többiekkel, hogy a standot nagyon muszáj nekünk megnézni közelebbről. Hál’Isten, beadták a derekukat, megkockáztatom, hogy a La Vida Franc utáni legjobb Cabernet Franc-t ittam aznap, tekintettel arra, hogy majdnem harmadáron kínálják, mint a La Vidát, ezért önhatalmúlag a kóstoló borának gyorsan ki is kiáltom: masszív 7 pont. A Cabernet Sauvignon is komoly potenciállal bír, Merlot is szép volt, vastagon 6 pont teteje, a Cabernet selection pedig egy házasítás: Franc adja a gerincét, nagyon nagy lehetőségek rejlenek még ebben az aránylag fiatal (2008-as) borban alulról csípi 7-est. A reklám helye következik: kicsit nehéz beszerezni a fővárosban, de a Krúdy utcai Sexardicum borkereskedésben kapható, senkit se tévesszen meg, éppen nevet váltanak: Prantnerről Pastorra vált a pince, nem teljesen értem az okát, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.
Merfelszék borászával, Tóth úrral is diskuráltam, nagyon szép boraik vannak, az Esti csók fantázianevű egészen kiváló stabil 6 pont, de nem szeretem azokat a házasításokat, amikre nincs ráírva, hogy miből készült, és a borász sem hajlandó nagyságrendi arányokat sem elárulni. Én megértem, hogy az ő gyermeke, szellemi terméke, de úgysem lehet reprodukálni, nem érzem célravezetőnek az ilyen hozzáállást. 
Eszterbaueréknál is jártam, csak a Tükéből jutott egy pár korty, én ezt a bikavért nagyon szeretem, 7 pontot bármikor szívfájdalom nélkül kiosztok neki. Ekkor már későre járt, az utolsó párpercet a Heimann stand mellett töltöttük, igyekeztünk segíteni Heimann asszonynak, hogy ne kelljen darabban lévő borokat hazavinni, közben erősen győzködtük, hogy a régi viognier a jó irány…
Összességében csodálatos délutánt töltöttünk a gyönyörűen felújított Károlyi palotában, lehet, hogy nagyon magas pontszámok röpködtek, de fantasztikus borokat hoztak kivétel nélkül a kiállítók, és természetesen az is befolyásol, hogy én nagyon szeretem a szekszárdi borokat, tessék az elfogultság számlájára írni a kiemelkedően magas pontokat.
Zárásként annyit, hogy egy okos ember egyszer azt mondta, a hagyományok azért vannak, hogy ápoljuk őket, tehát jövőre ugyanitt!

A fenti fekete-fehér kép a Tolnai Népújságban jelent meg és pont kis csapatunkat mutatja átszellemült kóstolás közben :)

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr712083220

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.