Tisza-parti borozás
2010. május 26. írta: metszo_ollo

Tisza-parti borozás

Ahogy azt már korábban jeleztem, a hétvégén részt vettünk az időjárástól sújtott borfeszten Szegeden. Van már annak tíz éve is, hogy utoljára a rendezvényen jártam, de akkor még egészen más szempontok szerint értékeltem a rendezvényt és a borokat is, így mondhatjuk, hogy az idei volt a tűzkeresztség. Rendesen utána is olvastam a kollégáknál (1, 2, 3), hogy mire számíthatok, mit érdemes kóstolni, majd szombaton még Szentesen is érdeklődtem, aminek eredményeképpen kaptam két rendes kóstolópoharat is kölcsönbe. Tibi nyugodtan kölcsönözte a poharakat, mondván gyakorlatilag törhetetlen Schott pohárról van szó, ennek az ellenkezőjét én még aznap este, az elmosáskor bebizonyítottam...
Másnap a kiadós ebéd után busszal indultunk Szegedre, ott összefutottunk Vikáékkal, átvettük az újabb Neiner borszállítmányt, majd irány a Széchenyi tér! Kicsit már be voltam sózva, ezért nem is próbálkoztam ésszerű kóstolási sorrend felállításával. Jól bekezdtem, a Tringa merlot selection 2007 adta meg a kezdőhangot, ez a kedvencem a pincétől, már ősszel Szekszárdon is nagyon tetszett, időközben még szebb lett!

Monyókék standja esett utamba, alapfurmintot kértem, érdekelt az alsó lépcsőfok. Már első szippantásra sem volt megnyerő, túlpörgött almalének tűnt, kóstolva pedig egy almasavban igen gazdag bort találtam, az egyetlen lett aznap, amit kiöntöttem.
Hogy biztosítsam a felfelé ívelést, Gedeonékhoz mentünk, a cserszegijükért nem lelkesedtem korábban, a Perlét viszont sokat fogyasztottunk, szerettük is. Olvastam, hogy az arany sárfehér izgalmas, azzal tettem hát próbát: kerek savak, fűszeres illat, mégsem behízelgő, öt pont körüli bor. Ráadásul itt a kínálók is tudtak a borokról, ami sajnos nagyon sok helyen volt hiányosság, Szeged nem tradícionális borvidék, hosszú is a rendezvény, ami gondolom jelentős költséggel jár a kiállítóknak, de akkor is kiábrándító, mikor a pult mögött szinte semmit nem tudnak a kínált borról az árán kívül.
St. Andreáék nem okoztak most sem csalódást, újrakóstoltam az Örökkét, ami most nagyon tetszett, a napbor is hozta formáját, talán csak a 1/2 száraz chardonnay-ért nem tudtam rajongani, az alkohol megbillentette rendesen.
A Riffel borok mellett simán elmentem volna, ha nem olvasok a róluk másoknál, így viszont komoly élménnyel gazdagodtam. Már a belépő Qualitätsriesling is szép formát mutat, de a Quarzit Spätlese trocken és a Turm Spätlese trocken nagyon más kategória: elegáns, könnyed, gyümölcsös mindkettő. A Turm vibrálása azonban olyan szintet jelez, amit az eddig kóstolt rajnaiknál nem tapasztaltam. Nem vállalok nagy kockázatot a kijelentéssel, hogy ez a bor lazán megnyerte volna a privát rajnai kóstolónkat.
Fonték rozéja betlizett, nem tűnt túl frissnek éppen, viszont az ezerjó selection vastagon kárpótolt a csalódásért, lassan érdemes lenne a tauzendgútokat is összehasonlítani. Pihentünk kicsit, kenyérlángossal és házisajtokkal kényeztettük magunkat, az emellé választott nagy újdonság szűztermés magyar malbec (Cezar Winery) legnagyobb sajnálatunkra jócskán elmaradt az elvárásainktól. Dúzsiéknál viszont tetszett az újdonság syrah, bár a fajtához képest én vastagabbnak gondolom.
A Levendula pincéről már olvastam korábban, klasszikus felfogású borokat készítenek Lovason, a fesztiválon nagyon kedves és hozzáértő kiszolgálással jelentek meg. Nekem a juhfarkjuk túlságosan savhangsúlyos, míg az olaszrizling izgalommentes volt, a chardonnay viszont meglepően szép élményt nyújtott. A pult alól előkerült rozéról már illatban éreztük, hogy valami turpisság lesz, de nem sikerült kitalálnunk, hogy sokáig héjon hagyott szürkebarátot kóstolunk.
Szép furmintot találtam Majoros pincétől: egyedi illatához, ásványosság, kerek savak párosulnak és úgy rémlik, hogy árban is baráti volt. Maczkó Róbert portugiesere titkos favorit sokaknak, nem érdemtelenül, de a Cabernet Franc-ja sajnos a fa fogságába esett.
A Németh Családi pince valahogy eddig nem került utamba, pedig szekszárdiak lévén erre lett volna már esély, a Virághegyen gazdálkodó család borai nagyon jó formában vannak: úgy a CabFranc 2007, mint a Zászlós cuvée 2007 és a 2006-os Merlot is. Ezek alapján bátran állítom, hogy érdemes meglátogatni a őket! Gyors összevetésben a Szeleshát Merlot reservé talán még egy fokkal izgalmasabbnak tűnt, de ekkor már sokat kóstoltunk, újra össze kellene vetnünk ezeket a tételeket.
A végéhez közeledve Sauska 7 Siklóst választottam, ami igazolta klasszisát, pár kartonnak biztos tudnék helyet szorítani a szűkös pincémben. A hirtelen kerekedett zivatart arra használtam ki, hogy egy 6 puttonyossal zárjam a napot, a Babits pince 2004-es tétele koronázta meg a napot, méltó lezárás volt!
Bár kicsit rohanósra sikerült a délután, szép borokat kóstoltunk és jól éreztük magunkat, jövőre megpóbálunk újra eljönni!

Fényképezőgépet természetesen nem vittünk, a délmagyartól kölcsönöztem a képet.

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr792030822

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

drbarta · http://borrajongo.blog.hu 2010.05.27. 08:58:06

Az a szép ezekben a német rizlingekben, hogy ezt a minőséget közel sem csak a szűk elitnél lehet megtalálni, mint ahogy ez még nem is az. A Weingut Riffel-ről nem sok mindent lehet találni a neten , a német Borkalauz a Gault Millau a rieslingjeiket 85-87 pont közé pozicionálta (a Turm volt 87) , tehát németországi viszonylatokban ezek már korrekt, nívós borok, de még nem a 90 feletti tartomány. A pincészet honlapja szerint a Quarzit sorozat kinti ára 9Euro, ami ottani viszonylatokban még igencsak belépő szintű dolog, én meg csak fogtam a fejem, hogy micsoda tisztaság, micsoda erölködés nélküli elegancia, micsoda aromagazdagság ilyen könnyű testben, öröm volt minden korty.