Több mint egy hete készülök, hogy megírom az idei Bikavér párbajról tapasztalataimat. Igazából már a hazaérés után neki akartam állni, de jobbnak láttam elszámoltam tízig, valószínűleg jobb lett így mindenkinek.
Harmadjára rendezték meg a bikavérek seregszemléjét, ezúttal a Corinthiában, ami emlékeim szerint már tavaly is szűknek bizonyult. Sajnos a terem idén sem lett nagyobb, hiába a limitált számú belépő, nyitás után egy órával mozdulni is nehéz volt, a borhoz jutás ennek megfelelően komoly kihívássá vált, nyugodt kóstolásról nem álmodoztam. Tényleg elegáns a szálloda, akár méltó háttér is lehetne egy ilyen kóstolóhoz, de akkor nagyobb termet kell bérelni, mert ennek így nem sok értelme van.
Elégedetlen voltam, de nem csak a helyszín miatt, ehhez a borok is kellettek. Az egriekkel volt több gondom, nem igazán értem, az előválogatás után mit kerestek ott komoly brettel küzdő borok. Sajnos évek óta probléma ez, vakon is elég sűrűn belefutok, legtöbbször akkor is Egerből. Emellett több bor ízében és illatában is földes, hol érett, hol romlott zöldséges jegyeket éreztem, de a dohosság sem maradt ki sajnos. Félreérés ne essék, nem Egerre szeretném ráhúzni a vizes lepedőt, inkább azt szeretném, ha ezeket a hibákat felismernék és kijavítanák a borászok, mert azért voltak olyan pincék, ahonnan most is izgalmas és tiszta borokat lehetett kóstolni.
Ennyi kritika után jöhetnek a pozitívumok, mert azért abból is volt. Szekszárdról ezúttal is egységesebb borok érkeztek, kicsit ugyan tartottam a 12-esektől, de Heimannék egyből rámcáfoltak, egész szép savak, érett gyümölcsök, finom fűszeresség, ráadául ez a bor már most kész van. Vida Péter második bikavére is 2012-es, kifejezetten szép arányok, élénk gyümölcsösség, elegancia, ez is jól sikerült! Merfelszéknél mintha kisebb korrekció történt volna, ez a 2012-es már nem a korábbi hömpölygős, kicsit lekváros és lágyabb karakterű vonalat képviselte, könnyedebb, lendületesebb, sokkal szerethetőbb irány ez.
Bolyki János a biztos pont Egerben, a Bolyki&Bolyki 2011 superior bikavérként az egyik legszebb egri volt, hűvösebb a szekszárdiaknál, érett erdei gyümölcsök, elegáns kerekség. Az alapkategóriából kifejezetten tetszett a 2000 Ft alatti GB Bikavér Gróf Buttlertől, tiszta, jól iható, nem összetett, de sallangmentes bor, ebben a mezőnyben kifejezetten értékeltem. Szomorú voltam, mert a 2012-es St. Andrea Áldás nem hozta az általam elvárt szintet, nem volt ugyan meghatározó, de kis dohosságot éreztem a borban. Szerencsére a 2011-es Merengő gyorsan feledtette velem a kisiklást, gazdag bor, érett erdei gyümölcsökkel, izgalmas gyógynövényességgel, kakaóval. Komolyabb test, de arányos a szerkezet, jó lenne pár év múlva is megkóstolni!
Most sem gondolom, hogy a Eger és Szekszárd közeledne egymáshoz bikavér stílusban, valószínűleg ez nem is cél. Az biztos, hogy a szekszárdiak egyre egységesebb karaktert hoznak, az ő boraik már sikerrel írják felül a rossz bikvavér emléket. Többeket is hiányoltam Egerből, vártam az új generációt, szerettem volna Bukolyi Marcell, Nyolcas és fia, Orsolya vagy akár a Böjt Borászat borait is megkóstolni, talán az ő friss lendületük kifújhatja a dohosságot az egri pincékből.
Köszönöm a szervezőknek a meghívást, a felhasznált képet is tőlük kaptam, még a sajtókóstoló alatt készült.
