Jópár napja már a Furmint Február nagy kóstolójának, mostanra már letisztult minden bennem, bár olyan nagyon zavaros azért nem is volt semmi. Ha a kötelező körökkel kezdek, akkor megint dícsérnem kell a rendezvényt: a tömeg kezelhető volt, végig jól lehetett kóstolni, a víz utánpótlás és a kiöntők ürítése is észrevétlenül ment. Ezek ugyan nem tűnnek fontos dolognak, de csak akkor, ha gördülékenyen mennek a dolgok, mint most, más rendezvényeken elég kellemetlen szokott lenni, mikor mindenhol tele a kiöntő és sehol nincs víz. Kifejezetten értékeltem, hogy még több asztal volt, időről-időre jól esett megállni kicsit megbeszélni a borokat.
Különösen élveztem az idei kóstolót, a legtöbb helyen 2013-as borokat kínáltak, én pedig nagyon szeretem az ilyen arányú borokat, 2008 után végre megint voltak egyértelmű savak, de emellett általában az alapanyag érettségére sem lehetett panasz, igazán színes, izgalmas borokat találtam. Somló mintha viszavonulót fújna furmint ügyben, nem éreztem igazán fajsúlyosnak a jelenlétüket, pedig a korábbi években azért mindig akadt egy-két komoly bor a tarsolyukban.
Az idei év újdonsága számomra mindenképpen Tállya volt, pár éve még csak a Szent Benedek képviselte a települést, idén már 5-6 pince is jelen volt, ráadásul kifejezetten szép borokat hoztak. Homoky Dorka itt mutatta meg első saját neve alatt kihozott borát, fineszes kis bor, a savak szépen ellenpontozzák a 37g maradékcukrot, egészen egyensúlyos, nagyon kedves bor, öröm inni!
Alkonyi László 2013-as furmintja ugyanezen az úton indul, de sokkal extrémebb, ennél már 70g a maradékcukor. Bár nem érezni ennyinek a cukor mennyiségét, feszegeti a határokat rendesen, engem mindenesetre kíváncsivá tett.
A szőlő tállyai, de a Szent Tamás 13-as Dongója már Mádon vált azzá, amit kóstolhattunk. Könnyed, virágos illat után jóval fajsúlyosabb a korty, tartalmas, jó arányokkal, a hordó még halványodhat kicsit.
2009-esek óta nem találtam a közös hangot a Nobilis borokkal, most végre megvolt az egyértelmű összhang, a 2013-as Susogó és Barakonyi is nagyon tetszett, főleg az utóbbi finom hordóhasználata. Sajnos 2014-ből nem számíthatunk sok borra tőlük sem.
Élmény volt a 2009-es Bott Csontos is, szépen érett, nagyon kerek gyümölcsökkel, csipetnyi mézességgel, pici hiányérzetem csak a sav tekintetében maradt.
Tokajon kívül is érdemes a furmittal foglalkozni, ezt bizonyította Bott Frigyes. A 2013-as Super Granum furminttal, juhfarkkal, hárslevelűvel, de leginkább remek szerkezetével és eleganciájával a kóstoló száraz kedvence lett.
Demeter Zoltán 2013-as Bodája most nem volt kóstolható, de az elmúlt időszak legjobb furmint élményét köszönhetem neki. A 2013-as Birtokbor csak a Bodához képest mutat kevesebbet, jó arányú bor, izgalmas fehérhúsúakkal, igazán szeretnivaló.
Bármit hoz Balassa István, arra érdemes odafigyelni. 2013-ban kísérletezett a Betsekben, a három talajvariáció közül most a kvarcot hozta magával. Mindene nagy a bornak, túlérett gyümölcsök, gazdag ásványosság, intenzív bor, lehet szálazgatni hosszasan.
A Gizella pince 2012-es Szil-völgye egyre inkább a finesz és a finom részletek bora, mint a nyers erőé, szépen fejlődik.
A kóstoló legszebb bora egy aszú lett nálam, ráadásul a sokszor leírt 2010-es évből. A Dobogó hat puttonyosa maga a csoda, remek savak mellett a 220g maradékcukor sem tűnik fel, krémes gazdagság, tele mézzel, kajszival, fűszerekkel, végtelen hosszúsággal.
Sok ismerőssel találkoztam, jó volt együtt kóstolni és jó volt a borászokkal is váltani pár szót. Jópár bort is sikerült megkóstolnom, persze közel sem az összeset, de ez nem is volt cél. Inkább szépen belesimultam a furmintba, hagytam, hogy megtaláljon a hazatérés érzése.

A képet a rendezvény facebook oldaláról emeltem ide, a FurmintPhoto készítette.