Évvége, itt a mindenféle listák ideje. Tudom, én is szoktam a lehetőséggel élni, hogy visszatekintsek az évemre. Most mégsem készül olyan klasszikus lista, hogy első, második meg tizedik. Nem mintha felejteni akarnám kétezertizennégyet, semmi ilyen nincs, mondjuk azért lenne pár részlet, amit szívesen kihagytam volna. A bor továbbra is fontos pont, a mindennapokban talán kicsit hátrébb húzódott, de azért a heti vakkóstolót nem hagynám ki, sok kijózanító élményt és nagy meglepetést is köszönhetek ennek, régóta gondolom, hogy csak vakon mondunk igazat, a palackot látva mindig más a pontszám, csak működik a marketing valahogy.
Pincét is látogattam idén, főként Tokajban, legszívesebben arra indulok, ha már. Egyszerűen jó ott lenni, főleg, ha mellé bort is kóstolhat az ember. Jó lenne még sűrűbben menni, ez továbbra is cél.
A blog látszólagos tetszhalotti állapotba került idén, abbahagyni nem szeretném, de a rendszerességről lemondok, fontosabb az élmény.

A végére pedig jöjjön pár bor, amik valamiért nagyon emlékezetesek voltak:
Bott Kulcsár hárs 2013
Ábrahám Diókút furmint 2012
Szent Tamás Nyulászó hárslevelű 2012

Weninger  kékfrankos Kirchholz 2011
Halmosi Ötvennes 2008
Heimann Barbár 2006

Chateau Megyer Aszú 6p 2006
Gizella Aszú 6p 2010
Balassa Villő Aszú 6p 2009

Champagne Lanson Black label NV

a képet ezúttal innen vettem.