Nahát, idén sem sikerült, hiába mosdatták, ugyanaz a szerecsen maradt a végére. Heimannék előtt meg le a kalappal. Miután jól kimorogtam magam, hogy idén sem lesz változás, úgy döntöttem, legalább nekem legyen jó dolgom, hazamentem és elővettem a pincéből a nemrég érkezett 2013-as Bott Kulcsár hárslevelűt. Dugóhúzó már nem kell hozzá, száraz tokajis palackban van, üvegdugóval, másodpercek alatt a poharamba került.

Már az első pillanatban jelzi, hogy figyeljek rá, nagyon vonzó, összetett illattal nyit: citrusos, narancsos, némi sósság, de egyértelműen a gyümölcs dominál. A korty szinte robban: sűrű, tartalmas, remek savak, egy pillanatra sem nehezedik el, elegáns szerkezet. Az illat ígéretét vastagon beváltja a korty, mézes, érett gyümölcsök, mandarin, sárgadinnye, őszibarack. Intenzív, nagyon hosszú bor, finom ásványossággal. Annyira izgalmas, hogy képtelenség ellenállni a következő kortynak, de miért is kellene? A két korábbi évjáratot valamiért kihagytam, ezek után kötelezővé váltak. Ez a bor úgy egyértelmű, hogy mellette komoly mélységet is mutat, nem szégyellem, rajongásig szerettem, nem sajnálom a 8 pontot sem tőle.

A képet Kézdy Dániel nemrég megjelent könyvéből kaptam, a FurmintPhoto lőtte.