Életöröm
2013. március 13. írta: metszo_ollo

Életöröm

Mire is jó ez? – Kérdezheti joggal az átlag borfogyasztó, aki azt látja, hogy a polcokon a rozénál sötétebb, a vörösnél meg fakóbb színű bor jelent meg. A történetet nem lehet elégszer elismételni: régen a vörösborok színanyagát javították-töményítették úgy, hogy 1-2 nap után leengedtek a léből, az így kapott rókaszínű bort pedig vidáman iszogatta mindenki. Ezt próbálják a szekszárdi borászok meglovagolni, egy saját márkával-termékkel a piacra lépni. A tavalyi év után idén már 9 féléből választhatunk, 4 új pince került be, Eszterbauerék kiesése érdekes módon még erősíti is a márkát, ugyanis a borász nyíltan kommunikálja, hogy idén az ő fuxlija bizony gyengébb lett, ezzel bizonyítva, hogy tényleg csak a legjobb sillerek kerülnek Fuxli név alatt a polcokra. 

Kárpát medencei faják adják mindegyik bor gerincét, de ezen túlmenően minden borász más recepttel dolgozott, Tringáéknál csak kékfrankost használtak, ráadásul októberi szürettel, mások akár három fajtát is házasítottak. Ami viszont közös bennük, hogy ropogósak, gyümölcsösek, igazán jólesik inni mind a kilencet. Hiszen a cél is ez, aki komolykodni akar, az menjen el a pincékbe és kóstolja meg a vöröseket is! 

Bár mindegyik Fuxli tetszett, érdekes módon a számomra legkedvesebb három pont az új pincéktől érkezett: a Neiner fiúké kerek gyümölcsösségével, Hetényiéké lédús cseresznyésségével, míg Márkvárt Jánosé a borászra is igencsak jellemző harsány életigenlésével vett meg. Az már biztos, hogy az első bográcsozás mellé tavasszal Fuxlit pattintok!

A bejegyzés trackback címe:

https://hozamkorlat.blog.hu/api/trackback/id/tr765132471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása