Az egyik legelső borkóstoló, ami életemben részt vettem egy céges kirándulás keretében zajlott. Az egyik kedves grafikusnak volt egy kis pincéje szőlővel Szentbékállán, meghívta a csapatot és intézett egy kóstolót a szomszédos Ódon pincébe is. 
A borokra már nem emlékszem pontosan, mert a többi inger olyan erős volt, hogy simán felülírta: életem legjobb fácánsültje volt a vacsora, szuper társaság és a borász, aki olyan cifrán kanyarította káromkodásfüzéreit, hogy a legtöbben belepirultunk. Több mondata is szállóigévé vált a társaságunkban, ezek bizony erősebb benyomások voltak, mint a borok.
Amikor unokaöcsém előhozta a bringás Balatonkerüléséről zsákmányolt Ódon olaszrizlinget, azonnal megvolt a sok évvel korábbi este hangulata, viszont most a borra is tudtam figyelni! 2009-es bor, egészen szépeket is adott az az év, kíváncsian bontottuk a palackot. Illatban kissé fedett elsőre, később is csak halványan illatozik, mezei virágok és némi fehérhúsú gyümölcs, körtével vehető ki. A korty is érdekesen alakul, elsőre igen savszegénynek hat, elég meleg volt a nyár akkor, nem meglepő. Mégsem esik szét, mert az ásványok és a gyümölcsök egészen szépen tartják, bár nem túl koncentrált a bor, kimondottan jólesik inni. Ugyan fröccsnek nem az igazi, de grillezés mellé a nagy melegben nagyon csúszott. Nem túl emlékezetes bor, 4 pont körüli, mégsem csalódás, mert nagyon más stílust képvisel, mint a négypontos kategória többi, leginkább techno vonalon nyomuló versenyzője.