Ahogy ígértem, következik a második része a szekszárdi kiréndulásnak. Továbbra se várjon senki borzasztó szakszerűséget, sokkal fontosabbak nekem az egyes borhoz kapcsolódó élmények-benyomások, mint a hiteles szín-, illat- és ízhatározás. Remélem, azért a személyes benyomások is kedvet csinálnak egy-egy említett bor beszerzéséhez és megkóstolásához!
A pénteki nap igencsak rövid volt, viszont elég intenzív ahhoz, hogy szombat reggel ne legyen kedvünk korán kelni. A házigazdánk aznapra előirányzott feladata egy előadás prezentációjának megszerkesztése volt, nem akartuk zavarni, így elindultunk kirándulni. Görögszó volt az úticél. Nagyon kár, hogy az autópálya építéséhez egy csomó löszt elhordtak Szálka környékéről, de még így is élmény. Megálltunk a kis kápolnánál és élveztük a napsütést, a tájat, a szabad levegőt. Az alattunk húzódó szőlő már korábban lett szüretelve, de pár apró fürtöt így is találtunk. Meg is beszéltük, hogy ez egy elég jó kis terület, szívesen vennénk, ha a sajátunk lehetne :)
Az idő már délutánra járt, mi pedig úgy terveztük, hogy a fesztivál előtt még megebédelünk a Húsvasalóban, olyan sok jót hallotunk már róluk. Gyalog indultunk, tehát az időközben elkezdődött felvonulásból is ízelítőt kaptunk. Őszintén szólva a szüreti jellege nekünk nem nagyon jött le, biztos rossz időpontban láttuk, de mindkettőnknek gyermekkorunk május elsejei felvonulásai jutott eszébe.
Az étterem nem a kinézetével hívja fel magára a figyelmet, bár kivetnivalót sem találtunk benne. A teraszon ültünk le, hamarosan érkezett is a pincér, majd nemsokára az étlapokkal együtt a rendelt fröccsök is. Sokat nem vacakolunk, mindketten egy házi májgombócos húslevest kérünk a vaslapon sült sertéskaraj illetve medvetalp (tarja) elé. Hamarosan kenyérfalatkák és vaj érkezik, amint ez elfogy, már gőzölög is a leves az asztalon. A legjobb értelemben vett házi húsleves, a gombócok finomak, elégedettek vagyunk! Kisvártatva megkapjuk a főételeket is, frissen a forró vaslapról. Apró feketepont csak, hogy a köret nálam nem a hússal együtt sült, ahogy az étlapon szerepel, hanem külön. Ezzel együtt az étel kifogástalan, érződik, hogy jó minőségű alapanyagokból dolgoznak. Elégedettségünk a számlát látván sem csökken, ketten nagyon jól laktunk, finomat ettünk, borravalóval 6ezerért. Irány a borfeszt!
Azt már pénteken eldöntöttük, hogy Dúzsit ma alaposabban megvizsgáljuk, de megint akkor a tömeg, hogy lehetetlenség odaférni, normálisan kóstolni. Hiába, a rozékirály cím nagy népszerűséggel jár! Azért a Menoir-t megkóstoljuk, oda nem vagyunk tőle és mivel a pulthoz esélytelen újra odaférkőzni, átpártolunk a szomszédos Németh Jánoshoz, ahol senki nem kóstol éppen. Már tavasszal is szerettük a borait, a Porkolábot és Virtust is szerettem, a rozéját is. Nagyon közvetlenek, kedvesek, pár dolgot mesél is Janó a borkészítésről, hordókról. Elsőként a Porkolábot kóstoljuk, merlot és cabsav, nagyon gömbölyű, harmónikus bor, igazán kedvemre való. Kis rábeszélés után következik a Cabernet franc. Annyira szekszárdi és annyira finom (7 pont körül), hogy bármikor szívesen kortyolgatnám, be kell szerezni belőle téli estékre!
Időközben kis rés nyílt Dúzsiéknál, nosza próbáljuk kis a görögszót, nem adhatjuk lejjeb! Magasan az elvárások felett ez is, nagyon jól alakul a napunk, elégedetten indulunk Taklerék irányába, ahol már komoly tömeg és istállószag fogad. Ez utóbbi persze nem a pincének köszönhető, ellenben elég zavaró, gyorsan arrébb is állunk, mert a kikért syrah igencsak intenzív illatban. Finom, fűszeres bor, de nem kiugró, most pedig ilyennek kellene következni. Rövid tanácskozás után Vidáékat választjuk, a La Vida sorozat minden tagját nagyon értékeltük a Budai Gourmet fesztiválon. Van egy kis protekciónk is, hamar pohárba kerül a La Vida kékfrankos, olyan, amilyennek emlékeztünk, vastag, gyümölcsös, a hordó nem nyomul, finoman belesimul, tanítani kellen az ilyen hordóhasználatot! A következő lépcső csak a La vida Merlot lehet, ami szintén hozza a szintet, bár primariusi magasságokba nem jut. Persze az ára sem ;)
Nagy kedvencünk, a Tringa pince következő állomásunk. A borok itt is hasonlóan karakteresek, mint előző este Vesztergombi Józsefnél, nagy test, tannin, karakteres tételek. "TringaTóni" is jó arc nagyon, kicsit olyan, mintha otthon beszélgetnénk a borokról, mert mindenkire odafigyel, manír nélkül mesél szüretről, borokról. A kékfrankos itt egészen más arcát mutatja, de ez is tetszik, persze nagyon más. Az újdonság Merlot selection viszont komoly meglepetés, igen karakteres, tartalmas, szeretjük nagyon!
Címkebeli nézetkülönbség. Ez volt a tavaszi Károlyi-kertes kóstoló legemlékezetesebb momentuma a Dániel pincétől, igaz akkor nagyon a végén találtunk rájuk. A grafikáról, illetve az elő- és hátcímke hangsúlytalanságáról most is esik szó, elfogadjuk, hogy ők ezt így szeretik, ezzel is próbálnak a fogyasztók között szelektálni, de furcsa még mindig. Merlot kerül itt is a pohárba, de a szombati erős mezőnyben nem szól nagyot, szerencsétlenségére nagyon erős sorba került.
Időközben házigazdánk is csatlakozik hozzánk, ekkor a tömeg már szinte elviselhetetlen, itt az ideje egy Barbárnak! Kicsit félrevonulunk vele, mégiscsak egyik legnagyobb kedvencünkről van szó, kellő nyugalom kell ehhez. Most sem kelt csalódást, hozza a 7pont körüli szintet, mindig lenyűgöz, hogy a tannat milyen fűszeressé teszi, zseniális!
Lépni is alig lehet, kedvünk sem sok már, visszakóstolunk még a tegnapi Tivaldba és indulás előtt beszerzek egy kóstolásnyi Pálos Miklós shiraz-t. Nála nem érezzük azt a közvetlenséget, mint Tringánál, sok a manír, egy rocksztár lehet ő lelkében :) Viszont bort, azt nagyon tud csinálni, megkockáztatom a legjobb szekszárdi shiraz címet neki, remélem tartja a pincétől megszokott árszintet is!
Ezzel búcsúzunk a tömegtől, hazasétálunk. Nagyon jól sikerült fesztivál volt ez részünkről, kicsit több hely és tökéletes lehetne. Jövőre is jövünk!
A képet Csiszár Angéla készítette.
